Állok az önkormányzat udvarán, kissé talán unottan bámulok ki a fejemből, amikor velem szemben egy idős hölgy, határozott mozdulattal tolja be a kapun, festék után rikoltozó öreg bicaját. Köszönésemet válasz nélkül, inkább csak széles mosollyal fogadja, s hogy fiatalos lendületének mégis elejét vegyem, elé lépve érkezésének célja felől faggatom. A kótyagos kerék centikre a lábam …
Mily furcsa is a világ! (2)
Előre bocsátom, senkiben sem szeretném egy érzelem nélküli robotember benyomását kelteni magamról, s e történet alapja talán még igaz is lehet, ám amint e számtalan sebből vérző cikket végigolvastam, szinte forrni kezdett a vérem!
Mily érdekes a világ!
A Lakóhelyem egyik méltán rossz hírű üzlete a napokban, ismét mosolyt csalt a számra! Ez a nagyra nőtt trafik a másodperc tört része alatt ütötte ki bennem a már eddig is agyonpatkolt biztosítékot! Az utóbbi időben köztudottá lett ugyanis, hogy a „jó” magyar ember szeretet helyett, rezzenéstelen arccal próbál még több bosszúságot, és idegeskedést okozni …
Magyar csoda
Hosszúra nyúlt éjszakai műszakomat követve reggel, szinte szó szerint elájultam. Olyan mélyen aludtam, hogy dél környékén, csak sokadszorra felhangzó dörömbölés tudott felébreszteni, melynek hallatára úgy ugrottam ki az ágyból, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal!
Mondd mi lesz?
Mi lesz ha holnap ébred az ország? Mi lesz ha végre tisztul az ég? Mi lesz ha egyszer csak elszáll a vakság, s lerázza igáját végre a nép? Sok helyütt sokan, még félik a holnapot! Ezreket bódít a fájdalmas lét, de eljövend lassan az igazság hajnala, s a jó Magyar lerázza rút kötelét! Nem alszik …
Kórházi rekviem!
A rugózás nélküli mentőautó, szinte feltartóztathatatlanul fúrta be magát a nagyváros hangos tülekedésébe! A mentőorvos mosolyba mártott kérdései messzire csalták infarktus gyanújával küszködő szívem ritmustalan dobbanásit, míg levegőért kapkodó tüdőm, egyre fáradtabban zakatolt! A kórházban aztán helyére került minden! Ott, még a lázasan igyekvő orvosok, a mindig, mindenhol nagyot köszönő medikák, s valahogy még a …
Kórházat épít a Magyar Vietnamban
Reggel fél hat! Álmosan szállok ki az autóból, s mi tagadás, fázom is picit! A szakorvosi rendelőintézet előtt hosszú sort látok. Mi a dágvány? Ezek nem tudnak aludni? Köszönök, beállok a sorba ám azon, hogy nem köszön vissza senki, meg sem lepődöm!
Katona dolog
(Tudják miért jó katonának lenni? Nem jó, de inkább elmesélem!) Fiatal koromban Frutti helyett szórtam szét a tényt, mi szerint anti-militáris vagyok, nem csípem a fegyvereket, a parancsokat, ám a fegyvermániás katonai nagykutyák, ezt nem értették meg!
Mondd Uram
Mondd Uram! Te emlékszel még? Sárban, porból teremtettél Lelket adtál Felemeltél. Mondd Uram! Te emlékszel még?
Mozi
Bágyadtan ülök a recsegve tiltakozó széksorok között. Halkan rágcsálom megszáradt perecem, s tűnődöm a filmen! A vásznon megelevenedni látom minden régi látomásom, míg a hideg téli éjszakában másodmagammal a város utcáit járom. A viháncolva aláhulló hópelyhek táncán túl, mélyről jövő fájdalmas köhögést, majd elfúló zokogást hallok. Néhány lépéssel arrébb, kiégett lámpák árnyéka alatt, emberek nyöszörögnek …