A bohóc
Jó gitárom töröm zúzom
Ruhám vígan tépkedem
Bohóc tréfám szertehintve
Mosoly táncát lépkedem!
Mit nekem sok zűrös hajnal?
Mit nekem e rút világ?
Míg lábam súlyos dobom veri
S karom csengőt ráncigál.
Estére ha bágyadt csend jő
Árnyam pihen nem vetül
Foltokból varrt fénylő ruhám
Mély álomra szenderül.
Fáradt dobom halkan szuszog
Csengőm néma táncot jár
Gitár húrja nem rezeg dalt
s a holnap vézna csendben vár.
Ha eljövend az éjek éje
Bohóc árnya nem vetül
Szép álarca szép ruhája
Kacatok közt elvegyül.
