Verseim

Angyali mese

Ha tetszett, örömmel veszem, hogy megosztod

Csillagfényes nyári éjen apró angyal született.
Nádirigó fészke óvta, ezer béka brekegett.
Szép hajának barna fürtjét tavi tündér fonta be,
Kis szoknyáját Hold anyó, a felhők közül hozta le.

Túl a néma hegygerincen bűnös város hangja kél,
Ott a mocsok égre szökik, s angyal élted véget ér!
Ígérd meg, hogy nem vágysz oda, embersors nem érdekel,
Mert világukba érve többé egyikünk sem érhet el!

Zokogott a föld, s az ég is, mikor Kata szárnyra kelt,
Rigó tollát könny áztatta, béka sírva énekelt.
Vígan szállt a kis angyal, hisz embert sosem láthatott,
S egy alvó leány mosolyától Ő is lánnyá változott.

Huszonkét év elteltével Kata búsan énekel!
Könnyek között dolgozik, s az emlék sosem ébred fel!
Fáradt, öreg, beteg szemek könyörögnek kedvesen,
S hallva a sok jajszót, keze embert gyógyít szüntelen.

Néha egy-egy gyermek mosoly újra erőt ad neki,
S az utca poros járdáját a felhők közé képzeli.
Bánatának képeit egy vidám férfi mossa el,
Ki szóvirágok csokrával a csillagokat hozza el.

Túl a néma hegygerincen, zúgó város foglyaként,
Fáradt, öreg házak között Kata nevű lányka élt.
Földre tévedt férfi angyal szerelemmel kérte őt,
S a varázslatos szavak által újra angyalszárnya nőtt.

Csillagfényes nyári éjben szívük nincs már egyedül.
Nádirigó óvja őket, ezer tücsök hegedül.
Szép hajuknak selymes fürtjét tavi tündér fonja be,
S Holdanyó a felhők közül csillagukat hozza le.

Még szintén kedvelheted...