Pintyem
Azokban az időkben vidáman sétáltuk végig a körutat! Feleségem többnyire a butikok divatos csodáit kereste, míg jómagam a műszaki cikkek sokszínűségében gyönyörködtem. Az állatkereskedés elé érve egyszerre néztünk fel!
A kiáradó hangos madárdal megszépítette a fáradt villamos csikorgását, az autók hangos tülkölését, majd magasba szökve messze szállt a nyújtózkodó házsorok között. A kirakat foltos üvegén túl, szinte forrt az élet! A ketrecek lakói ügyet sem vetettek a rácsok előtt nyújtózó világra, míg az alsó ágon ücsörgő kismadár velem szemezett. Néhány lépéssel arrébb ismét visszanéztem, de a tollas még mindig engem nézett. Feleségem, egy apró mosoly kíséretében az üzlet belsejébe lépett! A születésnapi meglepetés elérte célját!
Ma sem értem ki, s milyen módon csempészte otthonunkba a tetszetős kalitkát, de mire hazaértünk, az már az előszobában várt minket. Pintyem, mert az ajándékba kapott madár ezt a nevet kapta tőlem, az életünk része lett! Gitárom hangját hallva azonnal nótába kezdett, s ha fütyülni támadt kedvem, különleges trillával válaszolt.
A kalitka ajtaját zárni, szinte sosem kellett! Színes tollainak mintázatát bárhol, bármikor ábrázolni tudtam, s munkából megérkezve sajátságos táncával fogadott. Hetek jöttek, hónapok mentek, s ahogy a világ, úgy otthonunk légköre is egyre hűvösebb lett. Párom egy szép napon örökre elköszönt, s a lakás, mely addig madárdaltól volt hangos, makacs némaságba öltözött.
Gitárom húrjai összeköltöztek a csenddel, Pintyem pedig táncával, többé sosem üdvözölt. Egy egész évet búslakodtunk végig! Én nem beszéltem, ő nem dalolt, ahogy a kalitka nyitott ajtajára rá sem hederített! A közelgő tavasz nem csak illatával, de az utca szabad madarainak csicsergésével is, szobámba költözött. Egy reggel, furcsa zaj ütötte meg a fülemet. Pintyem, megpillantva a terasz korlátján fütyörésző madarat, riadt csapkodásba kezdett, majd a hívatlan vendég oldalán messzire repült, a játszótér fáinak koronája mellett! Sok, egymást követő, bágyadt éjszaka után döntöttem! A lakást eladtam, s én is elköltöztem. A nyár beálltával épp a környéken akadt dolgom.
Régi lakásom új tulajdonosa az erkélyen végzett változtatásokat ecsetelte, amikor a sarokban egy kupac színes madártollat fedeztem fel. Kérdésemre elmondta, egy kismadár hetekig járt ide, s mintha valamit keresne, veszettül énekelt. A tollkupacra mutatva megjegyezte, a macska biztosan megette! Abban a pillanatban rám szakadt az ég! Lakásom nincs, a feleségem elhagyott, s mi fontos volt nekem, azt egy macska felzabálta! A történtekért sokáig magamat okoltam! Az idő begyógyította lelkem szúró sebeit, s ha párnámra hajtom fejem, újra táncolnak a húrok, s a kalitkában Pintyem, ismét dallal szónokol.
