A rugózás nélküli mentőautó, szinte feltartóztathatatlanul fúrta be magát a nagyváros hangos tülekedésébe! A mentőorvos mosolyba mártott kérdései messzire csalták infarktus gyanújával küszködő szívem ritmustalan dobbanásit, míg levegőért kapkodó tüdőm, egyre fáradtabban zakatolt! A kórházban aztán helyére került minden! Ott, még a lázasan igyekvő orvosok, a mindig, mindenhol nagyot köszönő medikák, s valahogy még a takarításért felelős kollégák is, verhetetlenek! A monitor, mely kedves színeivel testem minden apró rezdülését figyelni volt hivatott, az ágy széléről csendesen pislogott! Még az ágyam is hihetetlennek tűnt! Fájdalmam tompult, agyamban gyökeret vert egy jóleső gondolat: „Itt hozzáértő, jó kezekben vagyok!”
Sajnos nem tartott soká! Estére egy folyton beszélő betegszállító érkezett, aki kattogó kerekű tolószékében hellyel invitált, majd átszáguldott mindenen. Az út múltat idéző, s valahogy egyre félelmetesebb lett! A rosszul megvilágított folyosóról arcomba csapott néhány mosdó orrfacsaró bűze, s valami émelyítőn furcsa szag. Három napig semmit sem aludtam! Hajnal körül az éjszakás nővér álmatlanságomról kérdezett, majd becsukta az ajtót, s válasz nélkül faképnél hagyott! A klinikának csúfolt épület kétféle életről álmodott! Új részének csendjét modern gépek vigyázták, míg a régi épületszárny nyögdécselve haldokolt. A lift szótlanul tette dolgát, de megállás előtt nyugdíjas korára hivatkozva hatalmasat rántott.
A földszinti folyosón mérettelen csavarokkal összefércelt betegkocsik pihentek, míg az udvarról az oda összehordott hatalmas szemétkupac, ázott kutya szaga szállt! Ma sem értem miért jó embertelennek lenni! Fel nem foghatom, hogy a szobánkban kezelt erősen demens bácsi katéterét, hogy volt képes egy nővér úgy felhelyezni, hogy az öregúr minden fájdalmát semmibe vegye! A búcsú napját aztán végképp nem feledem! A látogatókat hangos szóval kiutasító doktornő hozzám hajolt, s bár addig sosem láttam őt, pofátlanul anyagias célozgatásai mentén, igen sokáig szónokolt! Többször tett célzást munkája kimenetelére, hozzáállására, s olyan velem kapcsolatos vizsgálati eredményekre, melyekről én semmit sem tudok! Itt tart ma ez az erősen elvarázsolt ország!
Kik mások életét hivatottak menteni nem várnak köszönetet, s ki nem tett érted semmit, gátlástalanul tartja eléd foltozatlan markait!
