Ha tetszett, örömmel veszem, hogy megosztod

Hosszúra nyúlt éjszakai műszakomat követve reggel, szinte szó szerint elájultam. Olyan mélyen aludtam, hogy dél környékén, csak sokadszorra felhangzó dörömbölés tudott felébreszteni, melynek hallatára úgy ugrottam ki az ágyból, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal!

Az üvegen ismét megjelenő kéz láttán dühösen ugrottam fel, megfeledkezve a tényről, mely szerint mindig trikóban, de alsónadrág nélkül alszom. Fájdalmasan rikoltozó redőnyömet, egy oroszlán elszántságával küzdöttem feljebb, hogy az utcán, megsárgult szemüvegben hunyorgó idős hölgy láttán, a szépségről alkotott véleményem, a másodperc tört része alatt meneküljön világgá.

A nevemet, s lakcímemet monoton egyhangúsággal ismételgető hölgy lehajtott fejjel, zavarodottan keresgélt papírokkal telt táskájában, s közben a helyi postásként mutatkozott be. Kis idő elteltével felemelte fejét, rám nézett, majd hurokba szorult nyúl módjára hatalmasat sikított! Kisiklásra ítélt, jajgató villamos-kerék hangján eltűnődve, először semmit sem értettem, míg nem szunnyadó férfiasságomra tapadt tekintetét látva, villámként hasított belém a felismerés: meztelenül állok az ablakban!

Szégyenérzetemet leplezve, mintha mi sem lenne természetesebb, kissé hátrébb léptem, s hanyag mozdulattal, ám annál nagyobb robajjal ültem a mögöttem jó egy méterrel arrébb elhelyezkedő szék elé. Íróasztalom alatt elterülve, szolidaritást vállaló készülékek sora követett! Drága nénémasszony ezen alvilági ricsajjal nem-igen tudott mit kezdeni, így megnyújtott nyakkal már-már szemtelen kíváncsisággal kandikált, erősen csatatérré alakult szobám belseje felé.

Miután számítógépzsinórok, kósza telefontöltők, és különböző hangszerek vezetékeinek rengetegén hősiesen átverekedve magam felegyenesedtem, feltartotta a kezében lévő borítékot, s az emberi együttérzés minden szikrája nélkül motyogta: „Tizenkilencezer kettőszáz!” E pillanatban, másodszor feledkeztem meg a fürdőszoba reggeli sötétjében elhagyott, hűséges alsónadrágomról.

Kialvatlanságtól homályos, ám annál értetlenebb tekintettel léptem újra közelebb, s csodálkoztam rá, a kezében tartott irományra! Mi történt? Ki halt meg? Milyen kilencezer? Mivel a radiátorral rendre, sikertelenül próbáltam eltakarni kedvenc testrészemet, s mert az Ő figyelme is leplezetlen szemérmetlenséggel kalandozott egyre inkább arra, egy hirtelen mozdulattal magam köré tekertem, a felborult szék alól hamarjában kirántott pólómat.

Mint kiderült, az általam megrendelt csomag megérkezett ugyan, de azt a feladás helyén rosszul látták el valami ragszámmal, s ennek köszönhető, összekeveredett egy itteni cég postájával! A lényeg, hogy nem vehettem át, mert a postás hölgy szerint ebből, hiánya származott volna!

Jómagam ez esetben könnyen mondhatnám, ez a Magyar Posta, de nem teszem! Inkább azt mondom, magyar csoda! Pontosabban az lett volna, ha a csomag, ez egyszer gond nélkül megérkezett volna! Bár a megrendelt alkatrészt régóta várom, mégis vigasztal a tudat, egyszer talán ez is eljut hozzám, hiszen mint gyermekére csodálkozó anya, ha csak néhány másodpercig is, de már kézben tarthattam azt!

Véleményedet szívesen fogadom