Adorján Gyula – Verseim, írásaim, gondolataim
Adorján Gyula
Az mosolygó hegy fennsíkján egy fura színű, fenyőkkel körülvett tó grimaszolt az éggel. Habjait a szél elkerülte, s partjának fenyői is hátat fordítottak neki, mert a tó, mindenkinél gonoszabb volt. Éjjelente, amikor a környező erdők lakói nyugovóra tértek, szörnyű hangon énekelni kezdett. Károgásnak tűnő rikácsolása miatt a madarak, jobbnak látták messzire elkerülni a környéket. A …
Sok-sok évvel ez előtt, egy apró falucska állomásának félreeső, rozsdás sínpárjára egy kiöregedett, beteg tehervagon érkezett. Külselyéről messzire menekült a festék, kerekei nyikorogva zötykölődtek a síneken, s mikor a távolodó mozdony búcsúfellegeket pöfékelt az égnek, lecsukta fáradt szemeit, és szunyókálni kezdett. Padlózatának megkopott deszkáin, számos repedés díszelgett, s az öreg kocsi minden apró szegletében vidáman …
Fene tudja miért, de bizonyos szagokat illetően, valahogy mindig utálós voltam. Miért csak bizonyos? Mert amíg mások a pálpusztai sajt szagától gyalog gyorsulják le a vonatot, addig én azt, már gyerekkoromban is kettesével ettem. Néhány napja egy akkumulátor vásárlása végett, vidékre autóztam. Öreg járgányom vidáman falta a kilómétereket, s hogy a gyári új cuccot jóval …
Állok az önkormányzat udvarán, kissé talán unottan bámulok ki a fejemből, amikor velem szemben egy idős hölgy, határozott mozdulattal tolja be a kapun, festék után rikoltozó öreg bicaját. Köszönésemet válasz nélkül, inkább csak széles mosollyal fogadja, s hogy fiatalos lendületének mégis elejét vegyem, elé lépve érkezésének célja felől faggatom. A kótyagos kerék centikre a lábam …
Előre bocsátom, senkiben sem szeretném egy érzelem nélküli robotember benyomását kelteni magamról, s e történet alapja talán még igaz is lehet, ám amint e számtalan sebből vérző cikket végigolvastam, szinte forrni kezdett a vérem!
A Lakóhelyem egyik méltán rossz hírű üzlete a napokban, ismét mosolyt csalt a számra! Ez a nagyra nőtt trafik a másodperc tört része alatt ütötte ki bennem a már eddig is agyonpatkolt biztosítékot! Az utóbbi időben köztudottá lett ugyanis, hogy a „jó” magyar ember szeretet helyett, rezzenéstelen arccal próbál még több bosszúságot, és idegeskedést okozni …
Hosszúra nyúlt éjszakai műszakomat követve reggel, szinte szó szerint elájultam. Olyan mélyen aludtam, hogy dél környékén, csak sokadszorra felhangzó dörömbölés tudott felébreszteni, melynek hallatára úgy ugrottam ki az ágyból, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal!
Mi lesz ha holnap ébred az ország? Mi lesz ha végre tisztul az ég? Mi lesz ha egyszer csak elszáll a vakság, s lerázza igáját végre a nép? Sok helyütt sokan, még félik a holnapot! Ezreket bódít a fájdalmas lét, de eljövend lassan az igazság hajnala, s a jó Magyar lerázza rút kötelét! Nem alszik …
A rugózás nélküli mentőautó, szinte feltartóztathatatlanul fúrta be magát a nagyváros hangos tülekedésébe! A mentőorvos mosolyba mártott kérdései messzire csalták infarktus gyanújával küszködő szívem ritmustalan dobbanásit, míg levegőért kapkodó tüdőm, egyre fáradtabban zakatolt! A kórházban aztán helyére került minden! Ott, még a lázasan igyekvő orvosok, a mindig, mindenhol nagyot köszönő medikák, s valahogy még a …
Reggel fél hat! Álmosan szállok ki az autóból, s mi tagadás, fázom is picit! A szakorvosi rendelőintézet előtt hosszú sort látok. Mi a dágvány? Ezek nem tudnak aludni? Köszönök, beállok a sorba ám azon, hogy nem köszön vissza senki, meg sem lepődöm!