Bágyadtan ülök a recsegve tiltakozó széksorok között. Halkan rágcsálom megszáradt perecem, s tűnődöm a filmen! A vásznon megelevenedni látom minden régi látomásom, míg a hideg téli éjszakában másodmagammal a város utcáit járom. A viháncolva aláhulló hópelyhek táncán túl, mélyről jövő fájdalmas köhögést, majd elfúló zokogást hallok. Néhány lépéssel arrébb, kiégett lámpák árnyéka alatt, emberek nyöszörögnek egy apró játszótér hideg padjain.
Szerző: adorjan 2 / 3 oldal
A Tűzoltókról!
Mindig örömmel tölt el, ha csak egy-egy mondat erejéig is, de kicsivel több figyelmet szentelünk azoknak az embereknek, akik önzetlenségből, mások életéért, anyagi javaiért, képesek életüket áldozni. Mindennapi harcukat látva elcsodálkozom. Hogyan képesek a fölébük magasodó megannyi bürokrata, pöffeszkedő, szakmailag semmitmondó utasításnak eleget tenni úgy, hogy szalutálás közben fogcsikorgatva bár, arcizmuk sem rezdül?
S T R O K E
A hirtelen érkező áprilisi meleg élénk trillázásra késztette a környék madarait, s az ajtón kilépő férfi csodálkozva vette kezébe gyűrött borítékot. A szakadozott szélű papírlapon, a megfakult sorok szemüvegért kiáltottak, míg sokatmondó szavaival ezúttal, senkire sem hatott!
Pintyem
Azokban az időkben vidáman sétáltuk végig a körutat! Feleségem többnyire a butikok divatos csodáit kereste, míg jómagam a műszaki cikkek sokszínűségében gyönyörködtem. Az állatkereskedés elé érve egyszerre néztünk fel!
A Vadgalamb és a virág
A mindig hűvös tekintetéről ismert ősz, lassú lépésekkel kísérte pihenőhelyére a megfáradt nyarat.
A fák hullajtani kezdték leveleiket, míg a mezők apró sóhajaikkal köszöntötték a búzamezők érett magvait. A szántóföld szélén egy vadgalamb gyűjtögette a betakarításkor elszóródott szemeket!
A léggömb
A játszótéri hinták álmos egyhangúsággal figyelték a park virágzásnak indult fáit. A felhőtlen ég alatt vidáman sikongtak a madarak, s a közeli padon egy kisgyerek, feltartott kézzel kapaszkodott lufijának megfeszült fonalába. A rikító sárga gömböt egy aprócska, pajkos szellő táncolta körbe, s míg feliratát a fiú mosolyogva nézte, a járda repedésén túl, egy sereg hangya újra csatarendbe állt.
Ikarus 620-as.
Az öreg járgány képét látva, valahogy ismét melegség önti el a szívemet. Hej, azok boldog régi szép idők! A megállóban anyám kezét fogva gyermeki izgalommal vártam, mikor e földre szállt csoda egyszer csak elénk gördült!
Csillagfényes nyári éjen apró angyal született.
Nádirigó fészke óvta, ezer béka brekegett.
Szép hajának barna fürtjét tavi tündér fonta be,
Kis szoknyáját Hold anyó, a felhők közül hozta le.
Túl a néma hegygerincen bűnös város hangja kél,
Ott a mocsok égre szökik, s angyal élted véget ér!
Ígérd meg, hogy nem vágysz oda, embersors nem érdekel,
Mert világukba érve többé egyikünk sem érhet el!
Carpe diem
A szélvédőmön kopogtató esőcseppek erősödni látszó tánca ellenére, egyre vidámabban énekeltem. Rádióm néha el-elhalkult, ahogy a közeli vonatsínek feletti vezetékek közelébe értem, de felhőtlen jókedvemet ez sem törte meg. A néhol kecses kanyarokban bővelkedő út közepén rohanó festékkígyó gondolata is, mosolyt csalt a számra.
A Testvériség Balladája
Hold ragyog az égen
A falak közt álom jár,
Tengerparti tűz körül
Tizenkét férfi áll.
