Verseim, novelláim

Adorján Gyula

2 / 3 oldal

Mozi

Bágyadtan ülök a recsegve tiltakozó széksorok között. Halkan rágcsálom megszáradt perecem, s tűnődöm a filmen! A vásznon megelevenedni látom minden régi látomásom, míg a hideg téli éjszakában másodmagammal a város utcáit járom. A viháncolva aláhulló hópelyhek táncán túl, mélyről jövő fájdalmas köhögést, majd elfúló zokogást hallok. Néhány lépéssel arrébb, kiégett lámpák árnyéka alatt, emberek nyöszörögnek egy apró játszótér hideg padjain.

Megnézem >

A Tűzoltókról! 

A Tűzoltókról! 

Mindig örömmel tölt el, ha csak egy-egy mondat erejéig is, de kicsivel több figyelmet szentelünk azoknak az embereknek, akik önzetlenségből, mások életéért, anyagi javaiért, képesek életüket áldozni. Mindennapi harcukat látva elcsodálkozom. Hogyan képesek a fölébük magasodó megannyi bürokrata, pöffeszkedő, szakmailag semmitmondó utasításnak  eleget tenni úgy, hogy szalutálás közben fogcsikorgatva bár, arcizmuk sem rezdül? 

Megnézem >

S T R O K E

S T R O K E

A hirtelen érkező áprilisi meleg élénk trillázásra késztette a környék madarait, s az ajtón kilépő férfi csodálkozva vette kezébe gyűrött borítékot. A szakadozott szélű papírlapon, a megfakult sorok szemüvegért kiáltottak, míg sokatmondó szavaival ezúttal, senkire sem hatott!

Megnézem >

Pintyem

Pintyem

Azokban az időkben vidáman sétáltuk végig a körutat! Feleségem többnyire a butikok divatos csodáit kereste, míg jómagam a műszaki cikkek sokszínűségében gyönyörködtem. Az állatkereskedés elé érve egyszerre néztünk fel!

Megnézem >

A Vadgalamb és a virág

A Vadgalamb és a virág

A mindig hűvös tekintetéről ismert ősz, lassú lépésekkel kísérte pihenőhelyére a megfáradt nyarat. 

A fák hullajtani kezdték leveleiket, míg a mezők apró sóhajaikkal köszöntötték a búzamezők érett magvait. A szántóföld szélén egy vadgalamb gyűjtögette a betakarításkor elszóródott szemeket! 

Megnézem >

A léggömb

A léggömb

A játszótéri hinták álmos egyhangúsággal figyelték a park virágzásnak indult fáit. A felhőtlen ég alatt vidáman sikongtak a madarak, s a közeli padon egy kisgyerek, feltartott kézzel kapaszkodott lufijának megfeszült fonalába. A rikító sárga gömböt egy aprócska, pajkos szellő táncolta körbe, s míg feliratát a fiú mosolyogva nézte, a járda repedésén túl, egy sereg hangya újra csatarendbe állt.

Megnézem >

Ikarus 620-as

Ikarus 620-as.

Az öreg járgány képét látva, valahogy ismét melegség önti el a szívemet. Hej, azok boldog régi szép idők! A megállóban anyám kezét fogva gyermeki izgalommal vártam, mikor e földre szállt csoda egyszer csak elénk gördült!

Megnézem >

Angyali mese

Csillagfényes nyári éjen apró angyal született.
Nádirigó fészke óvta, ezer béka brekegett.
Szép hajának barna fürtjét tavi tündér fonta be,
Kis szoknyáját Hold anyó, a felhők közül hozta le.

Túl a néma hegygerincen bűnös város hangja kél,
Ott a mocsok égre szökik, s angyal élted véget ér!
Ígérd meg, hogy nem vágysz oda, embersors nem érdekel,
Mert világukba érve többé egyikünk sem érhet el!

Megnézem >

Carpe diem

Carpe diem

A szélvédőmön kopogtató esőcseppek erősödni látszó tánca ellenére, egyre vidámabban énekeltem. Rádióm néha el-elhalkult, ahogy a közeli vonatsínek feletti vezetékek közelébe értem, de felhőtlen jókedvemet ez sem törte meg. A néhol kecses kanyarokban bővelkedő út közepén rohanó festékkígyó gondolata is, mosolyt csalt a számra.

Megnézem >

A Testvériség Balladája

A Testvériség Balladája

Hold ragyog az égen
A falak közt álom jár,
Tengerparti tűz körül
Tizenkét férfi áll.

Megnézem >

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén