Fene tudja miért, de bizonyos szagokat illetően, valahogy mindig utálós voltam. Miért csak bizonyos? Mert amíg mások a pálpusztai sajt szagától gyalog gyorsulják le a vonatot, addig én azt, már gyerekkoromban is kettesével ettem. Néhány napja egy akkumulátor vásárlása végett, vidékre autóztam. Öreg járgányom vidáman falta a kilómétereket, s hogy a gyári új cuccot jóval ár alatt sikerült megszereznem, annak énekelve adtam hangot.

A telefonon egyeztetett címhez érve büszkén szálltam ki a kocsiból, ám a csengő nyomógombja felé nyúlva egy hatalmas, kutyaszerű képződmény vetődött a kerítésnek! Kedvenc karomat úgy rántottam vissza, hogy félő volt, ilyen gyorsulástól meggyullad kabátom ujja, amikor az alvilági jószág egy tengerjáró hajó kürtjét lealázva, ugatni kezdett!

Nem vagyok az a berezelős fajta, de ahogy a négylábú erőmű engem nézett, bizony inkább visszaültem. Kisvártatva, egy harminc kilós néni botorkált a kapuhoz. Kedvesen, mosolyogva köszöntött, s mert kérésemre a vadkan tekintetű kutyantoszauruszt a sufniba zárta, mosolyogva sétáltam be. A színes kövekkel kirakott járdán, apró tánclépések közepette kerülgettem a bikafejű által elhagyott ajándékcsomagokat, s a fejmagasságban szállongó ürülékszag, kis híján menetet vágott az orromba.

Mivel a szörnyeteg érkezésem óta háromszor is megpróbálta kiszakítani a roskatag fészer összeeszkábált ajtaját, az üzlet villámgyorsan zajlott le. A pénzt, fénysebességgel toltam a hölgy kezébe, majd egy utolsó kezit csókolom következett. Kifelé menet, ölemben a dög nehéz akksival hol a járdán, hol a fűben próbáltam egyensúlyozni, s néhány pukedlit követve vidáman tessékeltem a portékát, autóm csomagtartójába.

Hazafelé, piszok gyorsan telt az idő! Az öreg szántóföldek mellett, a kocsiba szűrődő ázott föld szaga sem bírta felülmúlni a sátán kutyája által szertehagyott kupacok, orromba költözött bűzét, így nyitott ablak mellett autóztam. Otthon, vidáman tettem töltőre az akksit, majd a lakásba siettem. Az esti fürdés, egy egész palack dezodor, fél ridikül hintőpor, és a párom parfümje sem volt elég ahhoz, hagy a még mindig magamon érzett kutyaguano szagát messzire űzzem. A zsibbadt tv műsor ágyamba szólított, s én boldog mosollyal hajtottam álomra fejem.

Mielőtt a fáradtság, ólomsúlyú bakancsával a homlokomra lépett volna, ismét orromban éreztem a szörnyeteg élőhelyének szagát! Dühösen húztam fejemre a takarót, s hajnalig már fel sem keltem. Reggel begyógyult szemekkel, egy életmentő kávéért osontam a konyhába, amikor rám köszönt a tegnapi ajándék durván megnőtt szaga! Az ájer, most még borzalmasabbnak hatott!

Bármerre mentem, bármit csináltam, mindenütt az elhagyott csomagok szagát éreztem, amitől szülési fájdalmak kerülgettek. Szerelmetes kávéscsészémet felemelve, ismét az ordassal párosodott dinoszaurusz bűze vándorolt az orromba, s ettől iszonyúan dühös lettem! Friss levegőért, a konyha nyitott ablakához léptem, amikor megbotlottam valamiben.

Kávémat a forró radiátorra löttyintve, az alatta kajánul vigyorgó cipőt néztem, amit előző este hanyag mozdulattal rúgtam le. A kissé ellaposodott csukától, egyszerűen féltem! Kellő óvatossággal emeltem fel, s mikor megfordítottam, visszataszító látvány és orrfacsaró bűz fogadott.

Nem szívesen részletezem, de ahogy én, úgy szegény cipőm is fuldokolt! Orromon egy önfeláldozó csipesszel, magam előtt messzire tartva a műtétre váró lábbelit azon gondolkodtam, hol találok olyan öngyilkos eszközt, amivel kirobbanthatom a redőkbe költözött, iszonyúan bűzlő kupacot.

Keresgélésem sajnos, nem vezetett eredményre. A fogpiszkáló eltört, a fültisztító elhajlott, s bár gyönyörű orrom a csipesz alatt már ciklámen színben tündökölt, mégsem vehettem le azt, mert úgy éreztem attól a szagtól, még a betonvas is lekonyul. Hát, ennyit a kutyantoszaurusz nem várt ajándékáról.

December ellenére szépen süt a nap. Halk zeneszó mellett, jó melegben autózhatok, csak egyetlen dolog zavar picit. Nem tudom, mi a péklapát okozza azt az áporodott, gyenge pézsmaillatot, ami elindulásom óta a gumiszőnyeg felől árad! Tudják mit? Mivel amúgy is nehezemre esik, ezen inkább nem is gondolkodom!