Adorján Gyula – Verseim, írásaim, gondolataim
Adorján Gyula
A jeles nap reggelének hidegét enyhítendő, a felesek alacsonyan szálltak, s a gallér mögé hajigált pálinkát jókedv, és őszinte nevetés kísérte. Jómagam a hátam közepére sem kívánt disznóölés kellékeit rendezgettem, amikor alkoholgőzt lihegve, széles vigyorral botorkált elénk a szomszéd. Hangos csuklás közepette kérte, segítsünk neki, mert böllér barátja nem jött el, Ő pedig ilyen állapotban …
A hűvös reggeli szél ellenére a piac szinte teljesen megtelt. Párom néhány méterrel arrébb buzgón alkudozott egy tömeggyilkos kinézetű eladóval, míg a környéket belengte a közeli bódéból szökött sülthal illata. Az ínycsiklandó falatokkal szorgoskodó kövér úr előtt alig néhányan várakoztak, így gondoltam egy nagyot, és a sor végére álltam. Andi kósza pillantását kihasználva magasra emeltem …
Elsőszülött fiúgyermekeként klinikai halállal születtem, s kissé bánatosra sikeredett gyermekkorom többnyire betegeskedéssel telt. Enni alig tudtam, a velem korú fiúk szúnyognak csúfoltak, s ha tehették megvertek. Az általános iskola első osztályában minden olyat elszenvedtem, amit a nagyobb srácok kitaláltak. Egyik alkalommal egész délelőttöm kínok közt telt, mert az idősebbek nem engedtek a WC közelébe. Amikor …
Állok az önkormányzat udvarán, kissé talán unottan bámulok ki a fejemből, amikor velem szemben egy idős hölgy, határozott mozdulattal tolja be a kapun, festék után rikoltozó öreg bicaját. Köszönésemet válasz nélkül, inkább csak széles mosollyal fogadja, s hogy fiatalos lendületének mégis elejét vegyem, elé lépve érkezésének célja felől faggatom. A kótyagos kerék centikre a lábam …
Hosszúra nyúlt éjszakai műszakomat követve reggel, szinte szó szerint elájultam. Olyan mélyen aludtam, hogy dél környékén, csak sokadszorra felhangzó dörömbölés tudott felébreszteni, melynek hallatára úgy ugrottam ki az ágyból, hogy azt sem tudtam merre vagyok arccal!
(Tudják miért jó katonának lenni? Nem jó, de inkább elmesélem!) Fiatal koromban Frutti helyett szórtam szét a tényt, mi szerint anti-militáris vagyok, nem csípem a fegyvereket, a parancsokat, ám a fegyvermániás katonai nagykutyák, ezt nem értették meg!
Bágyadtan ülök a recsegve tiltakozó széksorok között. Halkan rágcsálom megszáradt perecem, s tűnődöm a filmen! A vásznon megelevenedni látom minden régi látomásom, míg a hideg téli éjszakában másodmagammal a város utcáit járom. A viháncolva aláhulló hópelyhek táncán túl, mélyről jövő fájdalmas köhögést, majd elfúló zokogást hallok. Néhány lépéssel arrébb, kiégett lámpák árnyéka alatt, emberek nyöszörögnek …
A Tűzoltókról! Mindig örömmel tölt el, ha csak egy-egy mondat erejéig is, de kicsivel több figyelmet szentelünk azoknak az embereknek, akik önzetlenségből, mások életéért, anyagi javaiért, képesek életüket áldozni. Mindennapi harcukat látva elcsodálkozom. Hogyan képesek a fölébük magasodó megannyi bürokrata, pöffeszkedő, szakmailag semmitmondó utasításnak eleget tenni úgy, hogy szalutálás közben fogcsikorgatva bár, arcizmuk sem rezdül?
S T R O K E A hirtelen érkező áprilisi meleg élénk trillázásra késztette a környék madarait, s az ajtón kilépő férfi csodálkozva vette kezébe gyűrött borítékot. A szakadozott szélű papírlapon, a megfakult sorok szemüvegért kiáltottak, míg sokatmondó szavaival ezúttal, senkire sem hatott!
