Kategória: Leírt gondolataim

Alig néhány napja egy utcai kifőzde hosszú sorának végére álltam. Az előttem parádézó, hangos plázacicák vonaglása, furcsa, sokszor érthetetlen szavaik, neveletlen lökdösődésük még nem-igen zavart volna, míg az előttem szivárványszínűre mázolt hajú tünemény, ortopéd cipőbe bujtatott patájával a lábamra nem lépett. Benőtt körmöm egy hurokba szorult nyúl hangján visított, s én a pult üvegére támaszkodva …

Elsőszülött fiúgyermekeként klinikai halállal születtem, s kissé bánatosra sikeredett gyermekkorom többnyire betegeskedéssel telt. Enni alig tudtam, a velem korú fiúk szúnyognak csúfoltak, s ha tehették megvertek. Az általános iskola első osztályában minden olyat elszenvedtem, amit a nagyobb srácok kitaláltak. Egyik alkalommal egész délelőttöm kínok közt telt, mert az idősebbek nem engedtek a WC közelébe. Amikor …

Napokig tartó egyezkedések, viták, kölcsönös alkudozások után végérvényesen, és visszavonhatatlanul írtam alá a házasság felbontásával kapcsolatos megállapodást. A bűnös város buzgó tülekedésének fülszaggató ricsaját játszi könnyedséggel nyomta el tollam papírszántó tánca. Minden egyes aláírásommal felszakadni éreztem szívem egy-egy húsbavágó kötelét. Annak dacára, hogy mindezen eljárást feleségem indította el, belőle ezúttal őszintének tűnő könnyeket, míg belőlem …

Előre bocsátom, senkiben sem szeretném egy érzelem nélküli robotember benyomását kelteni magamról, s e történet alapja talán még igaz is lehet, ám amint e számtalan sebből vérző cikket végigolvastam, szinte forrni kezdett a vérem! 

A Lakóhelyem egyik méltán rossz hírű üzlete a napokban, ismét mosolyt csalt a számra! Ez a nagyra nőtt trafik a másodperc tört része alatt ütötte ki bennem a már eddig is agyonpatkolt biztosítékot! Az utóbbi időben köztudottá lett ugyanis, hogy a „jó” magyar ember szeretet helyett, rezzenéstelen arccal próbál még több bosszúságot, és idegeskedést okozni …

A rugózás nélküli mentőautó, szinte feltartóztathatatlanul fúrta be magát a nagyváros hangos tülekedésébe! A mentőorvos mosolyba mártott kérdései messzire csalták infarktus gyanújával küszködő szívem ritmustalan dobbanásit, míg levegőért kapkodó tüdőm, egyre fáradtabban zakatolt! A kórházban aztán helyére került minden! Ott, még a lázasan igyekvő orvosok, a mindig, mindenhol nagyot köszönő medikák, s valahogy még a …

Reggel fél hat! Álmosan szállok ki az autóból, s mi tagadás, fázom is picit! A szakorvosi rendelőintézet előtt hosszú sort látok. Mi a dágvány? Ezek nem tudnak aludni? Köszönök, beállok a sorba ám azon, hogy nem köszön vissza senki, meg sem lepődöm!