Verseim, novelláim

Adorján Gyula

Kategória: Leírt gondolataim

Mily furcsa is a világ! (2)

Előre bocsátom, senkiben sem szeretném egy érzelem nélküli robotember benyomását kelteni magamról, s e történet alapja talán még igaz is lehet, ám amint e számtalan sebből vérző cikket végigolvastam, szinte forrni kezdett a vérem! 

Megnézem >

Mily érdekes a világ!

A Lakóhelyem egyik méltán rossz hírű üzlete a napokban, ismét mosolyt csalt a számra! Ez a nagyra nőtt trafik a másodperc tört része alatt ütötte ki bennem a már eddig is agyonpatkolt biztosítékot! Az utóbbi időben köztudottá lett ugyanis, hogy a “jó” magyar ember szeretet helyett, rezzenéstelen arccal próbál még több bosszúságot, és idegeskedést okozni környezetének!

Megnézem >

Kórházi rekviem!

A rugózás nélküli mentőautó, szinte feltartóztathatatlanul fúrta be magát a nagyváros hangos tülekedésébe! A mentőorvos mosolyba mártott kérdései messzire csalták infarktus gyanújával küszködő szívem ritmustalan dobbanásit, míg levegőért kapkodó tüdőm, egyre fáradtabban zakatolt! A kórházban aztán helyére került minden! Ott, még a lázasan igyekvő orvosok, a mindig, mindenhol nagyot köszönő medikák, s valahogy még a takarításért felelős kollégák is, verhetetlenek! A monitor, mely kedves színeivel testem minden apró rezdülését figyelni volt hivatott, az ágy széléről csendesen pislogott! Még az ágyam is hihetetlennek tűnt! Fájdalmam tompult, agyamban gyökeret vert egy jóleső gondolat: „Itt hozzáértő, jó kezekben vagyok!” 

Megnézem >

Kórházat épít a Magyar Vietnamban

Reggel fél hat! Álmosan szállok ki az autóból, s mi tagadás, fázom is picit! A szakorvosi rendelőintézet előtt hosszú sort látok. Mi a dágvány? Ezek nem tudnak aludni? Köszönök, beállok a sorba ám azon, hogy nem köszön vissza senki, meg sem lepődöm! 

Megnézem >

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén