Állok az önkormányzat udvarán, kissé talán unottan bámulok ki a fejemből, amikor velem szemben egy idős hölgy, határozott mozdulattal tolja be a kapun, festék után rikoltozó öreg bicaját.
Köszönésemet válasz nélkül, inkább csak széles mosollyal fogadja, s hogy fiatalos lendületének mégis elejét vegyem, elé lépve érkezésének célja felől faggatom. A kótyagos kerék centikre a lábam előtt áll meg, én hörcsög hangon sikoltok picit, majd a hölgy távolba veszett tekintetét látva, valamiféle magyarázat után kutatok!
Arca jól ápolt, keze kisimult, kacagása mentén jól láthatók irigylésre méltón fehér fogai, ám apró rángatózásai sejtetik, a gépezettel valami gond van! Óriásra nőtt sóhaját a szomszéd templom tornya szemérmesen veri vissza. A bicaj csendben elpihen, a néni UFO-ként méri végig társamat, engem, hogy az égre nézve szórja szét a járda, s a kerék szerelméből született furcsán zengő szavakat.
‒ Azért jöttem, mert nekem nincs pénzem szájmaszkra! Adjon egyet az önkormányzat! ‒
Kollégám, sietve a válasszal közelebb lép, ám a hölgy e pillanatban hozzám fordul!
‒ Szeretnék ebédet is! ‒
Kissé furcsán megtisztelő bizalmában lubickolva már mondanám is mit, hogyan kellene tennie, amikor ismét megszólal!
‒ Én a Polgármesterhez jöttem! Kérni akarok tőle egy használt laptopot! ‒
Napon érlelt gyűszűnyi agyamról sikoltozva menekül a pompon, míg eltévelyedett tekintetemmel a kandi kamerát keresem! Kollégám nyitva felejtett szája épp egy partra vetett hal énekét mintázza, amikor a hölgy búcsú nélkül a bicikli nyergébe pattan!
‒ Tudják mit? Mondják meg neki, hogy nem szorulok rá! ‒
A kaput elhagyva épp úgy nyeli el őt a láthatár, ahogy hangja vész bele a Fő út délelőtti forgatagába.
Leesett állunk hatalmasat csattan a betonon, míg odakozmált kollégám meglepődve fogadja kézfogásra nyújtott jobbomat!
‒ Üdvözöllek csodaországban, szalad ki a számon, majd a történteken hatalmasat nevetek.
Az öreg udvar távolabbi szegletéből egy betonon viaskodó lapát sikolya száll. Körülöttünk tavaszt hirdetve röpködnek a verebek amikor kollégám, hirtelen jött téli álmából egyszer csak öntudatára ébred. Kis ideig még gondot okoz számára a megszólalás, majd ahogy ereit ismét átjárja a vér, elindul az épület bejáratának irányába! Néhány méter után megáll, s a válla fölött visszaszól.
Ha netán keresnek mondd meg, hogy nem vagyok! Nem értek hozzá ugyan, de én is kérek egy laptopot!
